A munkakutya táplálása

A kutyatulajdonosok döntő többségének nem nagyon kell magyarázni, hogy mit értünk munkakutya alatt. Miután azonban ma már rendkívül szerteágazó az a terület, amelyen ilyenfajta kutyák tevékenykednek, annyit mindenképpen tisztáznunk kell, hogy mi magunk milyen feladatokat végző ebeket sorolunk ebbe a csoportba. Ide tartoznak szerintünk az őrző-védő ebek, a pásztor- és juhászkutyák, a vadászkutyák, a versenyagarak a mentőkutyák a vakvezetők, a katasztrófakutyák. Mint látjuk, rendkívül népes társaságról van szó hiszen, hogy csak egyetlen példát említsünk: a vadászkutyákon belül is rengeteg speciális fajtát különböztethetünk meg a vadászási mód, a vad faja, nagysága alapján. Ilyenek például a pointerek, a vérebek, a retrieverek, a szetterek, a terrierek a spánielek, a kopók, a tacskók és a lajkák... Egyszóval, ha munkakutyáról beszélünk, minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy legalább 100-150 fajtát kellene felsorolnunk. Éppen ezért meglehetősen nehéz, illetve szinte lehetetlen olyan etetési szabályokkal, táplálási tanácsokkal szolgálni, amelyek kivétel nélkül minden munkakutyára vonatkoztathatók. Ennek ellenére kíséreljük meg a lehetetlent. . .

A munkakutyának több táplálékra van szüksége

Nem valószínű, hogy sokat tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a munkakutyáknak több táplálékra van szükségük, mint a lakásban vagy a kertben tartott "kedvenceknek". Az első általános szabály tehát az, hogy ezeknek az ebeknek kb. 30-40 százalékkal többet kell enniük naponta, mint "dologtalan" társaiknak.

Azt is általános szabályként fogadhatjuk el, hogy a szorgalmasan tevékenykedő munkakutyáknak speciális feladatuk elvégzése előtt csak könnyen emészthető ételt adjon a gazdájuk: a napi fejadag zömét inkább "munka után" egyék meg. A teljes táplálékmennyiséget úgy osszuk el, hogy munka előtt a fejadag egynegyedét, a feladat elvégzése után pedig háromnegyedét adjuk oda a kutyának. Pihenőnapokon a táplálék mennyiségét természetesen csökkenthetjük.

Minden munkakutya számára életbevágóan fontos, hogy akkor és annyit igyon, amennyit csak akar. Ezzel az egyszerű dologgal teljesítőképességét kb. 70-75 százalékkal fokozhatjuk! A dolgozó kutyának egyébként többletenergiára (szénhidrátokra, zsírokra) is szüksége van. Ezenkívül több B1- és B2 vitamint adjunk neki, mint egyéb kedvenceknek. E-vitaminra is szüksége van, mert ez serkenti az izomműködést.

A fokozott igénybevétel során a kutya vércukra csökkenhet. Ilyenkor, munka után egy vagy két órán át esetleg reszket, nehezen mozog. Ezek a tünetek rendszerint azt jelzik, hogy egyrészt a kutyát előző nap hússal etették, másrést viszont aznap semmit nem kapott enni. Az ilyen ebeken végzett laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy vérük vércukorszintje rendkívül alacsony. Ezt a problémát "kivédhetjük", ha munka közben időnként egy-két kockacukrot adunk a kutyának.

Sajátos összefüggéseket fedezhetünk fel a munkakutya helyesen összeállított étrendje és a kiképzés eredményessége között. A túl sok sótartalmú ételt fogyasztó állat például rengeteg vizet fogyaszt, s mivel ennek megfelelően gyakran kell vizelnie - gyenge alannyá válik a kiképzésben! A székrekedéses kutyát - amely ürítéskor fájdalmat érez, s vonít mint a fába szorult féreg - előbb ki kell kezeltetni bajából és csak azután szabad kiképzésbe vonni, mert ellenkező esetben figyelmét nem a "tananyagra", hanem kellemetlen tüneteire összpontosítja. . .

A felsorolt példák talán kellőképpen érzékeltetik: milyen fontos a munkakutya nevelése, kiképzése szempontjából a gondosan, szakszerűen összeállított táplálék.